Könyves hírek

Mostanában olyan sok, számomra is érdekes új hír érkezett a szórakoztató irodalommal kapcsolatban, hogy úgy döntöttem összefogom őket egy bejegyzésben.

1. Tear királynője

Szeptember 26-án érkezik magyarul a Tear ostroma, ami a Tear királynője sorozat második kötete. Ha olvastátok a spoileres vagy spoiler mentes kritikáimat, akkor biztosan tudjátok, hogy mennyire tetszett az első kötet… Igen, alig várom már a folytatást.

“Alig több mint egy hónap múlva érkezik a Tear királynője című nemzetközi bestseller folytatása, melyben Mortmesne gonosz királysága ostrom alá veszi a birodalmat. Erika Johansen tovább szövi az első kötetben megismert kedvenc szereplők, köztük Buzogány és a Vörös Királynő történetét, és izgalmas, új szálakkal gazdagítja hajthatatlan ifjú hősnőjének időn átívelő, mágiával és rejtélyekkel teli sorsát.
Az előrendelésre még kicsit várni kell, ~augusztus végén kerül fel majd a webshopba.”(forrás: Agave)

2. Kakukkszó

Augusztus 27-én indul Robert Galbraith (avagy J. K. Rowling) Kakukkszó című regényének televíziós adaptációja az HBO-n angolul. Az alábbi videóban betekintést nyerhetünk a kulisszák mögött, illetve két jelenetbe.

3. Az Úr sötét anyagai

Figyelem!!! Ha valaki eddig azért szomorkodott volna, mert Az úr sötét anyagai trilógiát már nem lehet a boltokban megvenni, az ne tegye többé. A Ciceró kiadó ugyanis a mai napon az alábbi ígéretet tette:

“Új, felújított kiadásban várható Philip Pullman Északi fény trilógiája (Az arany iránytű, A titokzatos kés, A borostyán látcső), ami korábban az Úr sötét anyagai címen jelent meg. Érkezik emellett a szerző új trilógiájának az első része is: A Por könyve 1. La Belle Sauvage. Október 19-én várható, világmegjelenés lesz. Azt már elárulhatjuk róla, hogy a tervezett trilógia első kötete 10 évvel Az arany iránytű előtt játszódik, a másik két kötet tíz évvel A borostyán látcső után.” (Forrás: Ciceró)

4. Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Az Entertainment Weeklyben jelent meg a hír, miszerint A különlegesek regéi című mesegyűjtemény puha borítós megjelenése alkalmából egy történettel több kerül a könyvbe.

Bevallom, nekem kezd elegem lenni ebből, úgy érzem visszaélnek a rajongókkal a szerzők és kiadók, amikor ugyanazt a könyvet egyre bővülő tartalommal jelentetik meg újra meg újra. Ez igaz például J. K. Rowlingra is, akinek folyamatosan jelennek meg újdonságokat tartalmazó Harry Potter könyvei; vagy Cassandra Clare-re, aki szintén csinálja ezt. Mert nyilván, ha az ember nagyon szereti a történetet, akkor kíváncsi lesz az új novellákra, szócikkekre, ismertetőkre, illusztrációkra stb. Vannak azonban, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy évente újra megvegyék ugyanazt a könyvet, velük szemben pedig úgy érzem, hogy kitolás ez a fajta üzleti fogás.

Persze megértem, hogy valamiből meg kell élniük, de mégis soknak érzem már ezt. Eleinte ugyanis örültem, sőt izgatottan vártam a Harry Potter illusztrált kiadásának megjelenését, de mostanra annyit adnak hozzá minden évben (bizonyos esetekben évente többször is), hogy kezdem unni. Ráadásul a fiatalabbak esetében elérik ezzel, hogy megbánják a korábbi vásárlást, és az újabb változatra vágyjanak. A fiatalokat nagyon könnyű befolyásolni, ez a modell pedig igen káros fogyasztási szokásokra tanítja őket, amik ráadásul nem fenntarthatók. Mert mennyi papírt, azaz mennyi fát áldozunk arra, hogy ugyanannak a könyvnek kettő-három-négy vagy még több példányát tarthassuk a polcunkon? Ilyen szinten én már erőforrás pocsékolásnak érzem a dolgot.

5. Turtles All the Way Down

John Green Turtles All the Way Down című új regénye október 10-én jelenik meg, és már borítója is van. A dizájn elé egyszerű.

6. Büszkeség és balítélet

Új televíziós sorozat készül Jane Austen híres regénye, a Büszkeség és balítélet alapján. Nina Raine írja majd a forgatókönyvet, ez lesz az első televíziós munkája. A producerek azt ígérik, hogy jobban kiemelik majd a történet sötétebb oldalait, akármit is jelentsen ez. (Forrás: Origo)

7. Ready Player One

A filmadaptációt készítők végre közzétették az első teasert.

Penumbra úr nonstop könyvesboltja

A ​Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amolyan lépcsőházi szerelmes

Beletörődtem a sorsba. Az öröklétbe. Hogy ennyi ideig tart, míg elengedlek, hogy tiltakozásom hiábavaló, egy önámítás. Lelkem gyötrelme. Terelni próbálom gondolataimat, de minden irányban te vagy. A szőke hajad lengén a szélben, szoknyád is tartja a ritmust, és lépteid nyomán zeng a dallam. Innen tudom, hol jársz. Melyik lépcsőfokot taposod, átkelsz-e értem a sáros utcán, vagy félreáll utadból a világ, hiszen felismerte, amit én nem mertem ez idáig: itt nincs megállás.

Létezik olyan szerelem, mely örökké tart? Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?
Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az árulás szépsége – részletes elemzés

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.

A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Úr sötét anyagai, avagy Északi fény trilógia

Az Úr sötét anyagai trilógia francia kiadása

Figyelem!!! Ha valaki eddig azért szomorkodott volna, mert Az úr sötét anyagai trilógiát már nem lehet a boltokban megvenni, az ne tegye többé. A Ciceró kiadó ugyanis a mai napon az alábbi ígéretet tette:

“Új, felújított kiadásban várható Philip Pullman Északi fény trilógiája (Az arany iránytű, A titokzatos kés, A borostyán látcső), ami korábban az Úr sötét anyagai címen jelent meg. Érkezik emellett a szerző új trilógiájának az első része is: A Por könyve 1. La Belle Sauvage. Október 19-én várható, világmegjelenés lesz. Azt már elárulhatjuk róla, hogy a tervezett trilógia első kötete 10 évvel Az arany iránytű előtt játszódik, a másik két kötet tíz évvel A borostyán látcső után.”

Újabb történet a Különlegesekről

Az Entertainment Weeklyben jelent meg a hír, miszerint A különlegesek regéi című mesegyűjtemény puha borítós megjelenése alkalmából egy történettel több kerül a könyvbe.

A magyarul is megjelent kemény kötésű és az új puha kötésű borítók.

Bevallom, nekem kezd elegem lenni ebből, úgy érzem visszaélnek a rajongókkal a szerzők és kiadók, amikor ugyanazt a könyvet egyre bővülő tartalommal jelentetik meg újra meg újra. Ez igaz például J. K. Rowlingra is, akinek folyamatosan jelennek meg újdonságokat tartalmazó Harry Potter könyvei; vagy Cassandra Clare-re, aki szintén csinálja ezt. Mert nyilván, ha az ember nagyon szereti a történetet, akkor kíváncsi lesz az új novellákra, szócikkekre, ismertetőkre, illusztrációkra stb. Vannak azonban, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy évente újra megvegyék ugyanazt a könyvet, velük szemben pedig úgy érzem, hogy kitolás ez a fajta üzleti fogás.

Rowling mostanában megjelent (vagy megjelenő) legújabb kiadásai.

Persze megértem, hogy valamiből meg kell élniük, de mégis soknak érzem már ezt. Eleinte ugyanis örültem, sőt izgatottan vártam a Harry Potter illusztrált kiadásának megjelenését, de mostanra annyit adnak hozzá minden évben (bizonyos esetekben évente többször is), hogy kezdem unni. Ráadásul a fiatalabbak esetében elérik ezzel, hogy megbánják a korábbi vásárlást, és az újabb változatra vágyjanak. A fiatalokat nagyon könnyű befolyásolni, ez a modell pedig igen káros fogyasztási szokásokra tanítja őket, amik ráadásul nem fenntarthatók. Mert mennyi papírt, azaz mennyi fát áldozunk arra, hogy ugyanannak a könyvnek kettő-három-négy vagy még több példányát tarthassuk a polcunkon? Ilyen szinten én már erőforrás pocsékolásnak érzem a dolgot.

Egy úriember útmutatója erkölcstelenséghez és erényhez

A 18. században két jó barát és egy kolonc húg Nagy európai körútjukra indulnak. Utazásuk során birtokukba kerül egy különös tárgy, amely miatt Párizsból Barcelonán át Velencéig kell utazniuk, mindezt úgy, hogy maszkos személyek üldözik őket, kalózok fogságába kerülnek, mindezt pedig még egymás iránti érzelmeik is tovább bonyolítják. Vajon mi lehet ez a tárgy? Sikerül visszajuttatni jogos tulajdonosához?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy úriember útmutatója erkölcstelenséghez és erényhez – részletes elemzés

A 18. században két jó barát és egy kolonc húg Nagy európai körútjukra indulnak. Utazásuk során birtokukba kerül egy különös tárgy, amely miatt Párizsból Barcelonán át Velencéig kell utazniuk, mindezt úgy, hogy maszkos személyek üldözik őket, kalózok fogságába kerülnek, mindezt pedig még egymás iránti érzelmeik is tovább bonyolítják. Vajon mi lehet ez a tárgy? Sikerül visszajuttatni jogos tulajdonosához?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A hónap verse 06 – 2017 augusztus

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becspnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az
élet.-

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

Jane Austen regényei grafikonokon

A The Guardian oldalán jelentek meg az Adam Frost, Jim Kynvin és Amy Watt által készített grafikonok, amelyekben összefoglalják a híres írónő regényeire jellemző tényeket.

A szereposztás:

  • szellemes, okos fiatal hölgy
  • érzékeny, kötelességtudó fiatal hölgy
  • borzalmas szülők
  • jóképű, modortalan, pénzszűkében lévő, dolgozni nem akaró fickó
  • magának való, méltóságteljes agglegény
  • középosztálybeli kórus

A főszereplő valószínűleg fiatalabb, mint hinnéd

Fekete pöttyel jelöli a könyvbeli karakter korát, kékkel az őket alakító színésznők átlagéletkorát.

A harmincegy legfőbb sorozat és filmadaptációból harmincban alakítják a hősnőket olyan színésznők, akik jóval idősebbek, mint karakterük. Ennek legmeghökkentőbb példái: Emma Thompson 36 évesen játszotta el a 19 éves Elinor Dashwoodot, illetve a szintén 36 éves Greer Garson a 20 éves Elizabeth Bennetet.

Átlátható, hogy ki mennyit ér – ez a grafikon a különböző szereplők éves jövedelmét mutatja be.

Mr. Rushwiorth évi 12.000 fontja manapság 385? fontot érne, de érdemes megjegyezni, hogy éves jövedelmén túl kiterjedt birtokai és vagyon volt.
“Imádom Jane Austenben, hogy olyan gyakorlatias: minden fejezetből kihallatszik a pénz csörgése” (Hilary Mantel).

*az apa halála után, testvéreivel megosztott összeg
** John Mullan számítása a What Matters in Jane Austenben
*** A National Archives számítása

Habár a szereplők nagy része nem dolgozik – Jane Austen legfontosabb szereplőinek foglalkozása férfiak és nők felosztásban:

  • független és gazdag, vagy nincs foglalkozása
  • lelkész
  • tengerész
  • katona
  • jogász
  • egyéb

“Valamiféle pályán, ugyebár, mindenképpen el kell indulnom, s láthatta, hogy nem vagyok se ügyvéd, se katona, se tengerész.” (A mansfieldi kastély)

A szereplők ritkán merészkednek túl a Watford Gapen – Austen regényeiben szereplő főbb utazások

Fekete pötty jelöli a valódi helyszíneket, üres kör a kitaláltakat. Fekete vastag vonal jelöli a Klastrom titka, szaggatott fekete az Értelem és Érzelem, sűrű pöttyözött kék a Büszkeség és Balítélet, kék vastag a Mansfield Park, nagy pöttyözött kék az Emma és satírozott kék vonal a Meggyőző érvek című regényekben megtett utat.

Ezen kívül is utaznak a szereplők, de ezeket csak említik, az olvasó nem követi nyomon őket. Sok helyszín kitalált, így azokat a leírás alapján helyezték el a térképen (pl. Longbourn Hertfordshire-ben van, Londontól 24 kilométerre).

Legkevesebbet Emma utazik, összesen 50 mérföldet, a legtöbbet pedig Elinor és Marianne az Értelem és Érzelem című regényben, kétszer is utaznak dél-keletről Devonba.

Kevés szórakozási lehetőség van – mi történik az egyes regényekben

A fenti soron a regények címét láthatjuk: A klastrom titka, Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet, Mansfield Park, Emma és a Meggyőző érvek. A szórakozási lehetőségeket a bal oldali oszlopban láthatjuk, kék pöttyel jelölték, ha valamelyik előfordult az adott regényben:

  • bál (minden regényben van legalább egy)
  • Séta vagy piknik
  • Fiatal hölgy énekel, vagy hangszeren játszik
  • Nagy városban töltött kellemetlen látogatás
  • szöktetés vagy titkos eljegyzés

Népszerű idézetek Google találatok száma alapján

Világos kékkel jelölik a Büszkeség és balítélet, fehérrel az Emma, feketével A klastrom titka és sötétkékkel a Mansfield Park című regények idézeteit.

  1. Általánosan elfogadott igazság, hogy egy vagyonos, ám nőtlen fiatalembernek mindenképp asszonyra van szüksége
  2. Mindent megtennék az igaz barátnőimért. Ha én szeretek valakit, szeretem egész szívemmel; ilyen a természetem.
  3. Aki nem leli örömét egy jó regényben, legyen férfi vagy nő, elviselhetetlenül szűk látókörű.
  4. A csalódott szerelemnek minden bizonnyal a legjobb balzsama a barátság.
  5. A hölgyek képzelete oly szárnyaló, a lelkesedésről egy pillanat alatt a szerelemre röppen, a szerelemről a házasságra.
  6. Hiába küzdöttem.Nem sikerült.Nem tudom elfojtani,amit érzek. Meg kell engednie, hogy elmondjam, mennyire csodálom, milyen forrón szeretem önt.
  7. Ha kevésbé szeretném, talán többet tudnék beszélni róla.
  8. A büszkeség inkább az önmagunkról alkotott véleményünkre vonatkozik, a hiúság azonban azzal függ össze, hogy milyen legyen rólunk a mások véleménye.
  9. A boldog házasság tisztán véletlen dolga.
  10. Eddigi tudomásom szerint boldogtalanság ellen a legjobb gyógyszer a nagy jövedelem.

Kivéve, ha szolgák – kevésbé fontos szereplőktől elhangzott szavak száma

A legbeszédesebb szolgáló Mrs. Raynolds, aki Mr. Darcynak dolgozik, a szolgálóktól elhangzottak 47%-át ő mondja. Ha őt nem számítanák az elemzésbe, akkor Austen hat regényében a szolgálók összesen 17 sort beszélnek.

Austen realizmusához köthető az, hogy Cervantes és Dickensszel ellentétben nem hozott létre sok szolgáló szereplőt, hiszen nem akart olyanról írni, amit nem ismert jól.

Jane Austen felkerül a tízfontosra

Forrás: https://444.hu/2017/07/18/jane-austen-felkerult-a-tizfontosra

Az írónő halálának 200. évfordulóján, július 18-án mutatták be a Winchester székesegyházban a szeptembertől forgalomba kerülő új tízfontos bakjegyet, amin Jane Austen szerepel. Ez azért is komoly lépés, mert így az Egyesült Királyságban ő az első női szerző, aki bankjegyen szerepel, rajta kívül két férfi, William Shakespeare és Charles Dickens részesült ebben a szerencsében.

A bankjegyen szerepel még leghíresebb karaktere, Elizabeth Bennet is, illetve az íróasztaláról és bátyja otthonáról készült illusztrációk. Az olvasásról szóló idézete is felkerült “I declare after all there is no enjoyment like reading!” (Kijelenthetem, hogy nincs a világon az olvasáshoz fogható élvezet – Weisz Böbe fordítása). Az idézet, habár tökéletesnek tűnik, többeknek nem tetszett, hiszen a mondat a Büszkeség és Balítélet című regényben tűnik fel, Caroline Bingley száját hagyja el, aki viszont nem szeret olvasni, csupán Mr. Darcynak próbál imponálni. A mondat üzenete csak akkor pozitív, hogyha kivesszük a kontextusból, ami viszont szerintem ellentétes volna Jane Austen szellemével. Ti mit gondoltok erről?

Forrás:

444.hu
The Guardian

Jane Austen adaptációk

Forrás: http://prideandprejudice05.blogspot.hu/2015/12/happy-240th-birthday-jane-austen.html

A mai napon megemlékezünk Jane Austen, a világ egyik legismertebb írónője halálának 200. évfordulóját. Ez a XIX. századi szerző olyan maradandó alkotásokkal ajándékozta meg az emberiséget, amelyek a mai napi népszerűek, és képesek más műfajokat is megihletni.
Ebben a megközelítésben gondoltam, érdemes megnézni, hogy mikor milyen adaptációk készültek Jane Austen regényei alapján, mert az összeset összeszedve láthatjuk, hogy mikor mennyire voltak népszerűek az írónő művei. A legszembetűnőbb az, hogy a 70-es évek óta folyamatosan készülnek adaptációk valamilyen formátumban. Az első filmes adaptáció ugyan 1940-ben készült (magyar címe: Talpig úriember), de volt utána egy harminc éves időszak, amikor a film világa nem foglalkozott Jane Austen regényeivel. Az 1970-es évek elején viszont több sorozat is megjelent televízión (Értelem és érzelem, meggyőző érvek, Emma), majd 10 évig újabb szünet, amikor is megint készültek újabb sorozatok (Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, Mansfield Park).
Láthatjuk, hogy adaptációs szempontból a legnépszerűbb regények a Büszkeség és balítélet, illetve az Értelem és érzelem, illetve az Emma, mindhárom alapján 7-7 film/sorozat készült. Utána viszont viszonylag nagy különbséggel, azaz 3 adaptációval következik a Meggyőző érvek, 2-vel a Mansfield Park, 1-1 megfilmesítés járt csak a Klastrom titkának és a Lady Susannek (Szerelem és barátság).
A 90-es évek közepe-végén kezdődik meg igazán az Austen történetek filmes virágkora, és azóta viszonylag rendszeresen jelennek meg különböző filmes, tévés adaptációk, sőt, voltak évek, amikor egyszerre több film is készült a mozivászonra és a képernyőkre.

Filmes adaptációk

A könyvek viszonylag hű adaptációi:

Talpig úriember 1940
Értelem és érzelem 1995
Emma (Gwyneth Paltrow főszereplésével)1996
Emma (Kate Beckinsale főszereplésével) 1996
Meggyőző érvek 1998
Mansfield Park 1999
Büszkeség és balítélet 2005
Emma 2007
Tartózkodó érzelem 2007
A klastrom titka 2007
Szerelem és barátság 2016

A regények által ihletett filmek:

Spinédzserek 1995
Kandukondain Kandukondain 2000
Bűbájos büszkeség 2003
Mátkaság és legényélet 2004
Aisha 2010
Az élet Prada nélkül 2011
Scents and Sensibility 2011
Büszkeség és balítélet meg a zombik 2016

Sorozatok

Értelem és érzelem 1971
Meggyőző érvek 1971
Emma 1972
Büszkeség és balítélet 1980
Értelem és érzelem 1981
Mansfield Park 1983
Büszkeség és balítélet 1995
Értelem és érzelem 2008
Emma 2009

Jane Austen

Jane Austen, a világ egyik leghíresebb női szerzője halálának 200. évfordulójáról emlékezünk meg ma a blogon.

A Cassandra Austen által készített ceruza rajz az egyetlen autentikus kép Jane Austenről.
Forrás: http://www.jasna.org/

Jane Austen 1775. december 16-án született egy Steventon nevű kis faluban, Basingstoke közelében. Anyja Cassandra Leight (1739–1827) nemesi család sarja, apja George Austen (1731–1805) anglikán vikárius volt. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik: öt bátyja, egy öccse és egy nővére volt. Egy rövid Oxfordban töltött időszak után 1783-ban Southamptonban, a nagybátyjánál kezdte meg tanulmányait Cassandra nővérével, de egy járvány kitörése miatt rövid idő után haza kellett térniük. Egy évet kollégiumban töltöttek, 1800-ban pedig édesapjuk nyugdíjba vonulásakor Bathba költözött az egész család. Édesapja halála után többször is költözniük kellett, először Southamptonban, amit Jane vidéki lányként nem nagyon szeretett, majd bátyjához egy Chawton nevű falu közelébe. A ház, melyben akkor élt ad most otthont a Jane Austen’s House Museumnak.

1817-ben Jane megbetegedett, és Winchesterbe, egy College Streeti házba költözött nővérével, hogy közelebb legyen orvosához. Sajnos néhány héttel később, július 18-án elhunyt, 41 éves volt. Néhány nappal később a Winchesteri székesegyházba helyezték örök nyugalomra.

Jane Austen 1790-ben döntött arról, hogy író lesz, romantikus, szatirikus regényeit mára az egész világ ismeri. Leghíresebbek a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem, illetve az Emma. Regényei helyszíneit és szereplőit környezete ihlette, hangvételük gyakran ironikus, Jane Austen ugyanis kritikusan állt hozzá a társadalomhoz.
Habár kizárólag romantikus regényeket írt, keveset tudni Jane Austen szerelmi életéről. Nővére elmesélése alapján egyik nyaralásuk alkalmával az írónő találkozott volna egy fiatalemberrel a tengerparton, akibe úgy tűnt, beleszeretett. Cassandra szerint jó parti lehetett volna, de találkozásuk után röviddel sajnos udvarlója elhalálozott.
Jane Austen soha se ment férjhez, habár fiatal korában, 1802-ben eljegyezte őt Harris Bigg-Wither. Legjobb tudomásunk szerint ez lett volna az egyetlen házassági ajánlat, amit tettek neki. Harris öt évvel fiatalabb volt nála, és gyerekkoruk óta ismerték egymást, barátok voltak. Házasságuknak rengeteg előnye lehetett volna, hiszen kedvelték egymást, az Austen család kikerülhetett volna a szegénységből, társadalmi helyzete sokat javult volna, illetve Harris húgaival is jóban volt, így barátok vehették volna körül. Nem tudni, hogy Jane végül miért gondolta meg magát.

Jane Austen halála ugyanolyan rejtélyes. A legelterjedtebb felvetés szerint az írónő Addison-kórban szenvedett. Betegsége egy évvel halála előtt jelentkezett, tünetei magukban foglalták a fokozatos gyengülést, hányingert, gyomor panaszokat és a bőr elszíneződését. A betegség a mellékvese csökkent működésének eredménye, kiváltó oka sokszor ismeretlen marad. A hipotézis mellett az áll, hogy a legtöbb tünet illik erre a betegségre: a hormonháztartás felborulása okozta bőrelszíneződés, a gyengeség és az emésztési panaszok. Mindezek ellenére az utóbbi időben egy újabb elmélet látott napvilágot, miszerint Jane Austent valójában megmérgezték. Lindsay Ashford szerző elméjéből pattant ki az ötlet Jane leveleinek olvasása közben, az arzén mérgezésre ugyanis illik a bőrszín elváltozás tünete, illetve az emésztőrendszeri panaszok is. Akkoriban sok gyógyszer is tartalmazott arzént, így meglehet, hogy tudattalanul saját magát mérgezte meg, de Lindsay Ashford a gyilkosság lehetőségét sem zárja ki. Biztosat nagy valószínűséggel soha nem fogunk tudni, de a rejtély így is sokakat foglalkoztat.

Az Egyesült Királyságban már január óta folyamatosan szerveznek ezzel kapcsolatosan programokat: kiállítások, beszélgetések, tematikus séták, írói pályázatok és előadások sorát élvezhették a britek. Nagyon tetszik a “Sitting with Jane” program, amelynek keretében tematikus padokat helyeztek el Basingstoke-ban és környékén, illetve a Winchester székesegyház környékén. De a mai nap felavatásra kerül az írónőről készült első bronz szobor is, illetve külön misét tartanak emlékére a Winchester székesegyházban.
Az Origo összeállított egy érdekes kívzt is az évforduló alkalmából, érdekes kérdésekből áll, amelyen segíthetnek jobban megismerni a szerzőt. Ha érdekel, a kérdőívet ITT találod

Cassandra Austen által, vízfestékkel készített kép Jane Austenről. Forrás: http://www.jasna.org/

Jane Austen által írt művek:

Lady Susan
Szerelem és barátság
Catherine
Charlotte
Értelem és érzelem
Büszkeség és balítélet
A mansfieldi kastély
Emma
Meggyőző érvek
A kalstrom titka

Források

Wikipédia
JaneAusten200
JASA Home
Jane Austen’s Illness
Az Addison-kór
Jane Austen Died from Arsenic Poisoning

Tear királynője

A tizenkilenc éves Kelsea Glynn pontosan olyan, mint a többi hasonló korú lány: engedetlen, meg van győződve a saját igazáról és mindig mindent jobban tud az idősebbeknél. De tőlük eltérően ő éppen egy királyságot készül megörökölni: egy királyságot, ami korrupt, romlott és veszélyes. Vagy a legrettegettebb uralkodójává válik, vagy már az első héten orgyilkosok áldozata lesz – minden rajta múlik, és azon, hogy milyen döntéseket képes meghozni.

Erika Johansen regénye klasszikus fantasy elemekből építkezik, de nem szégyell sokszor kegyetlen és erőszakos lenni: a Tear királynője egy fiatal lány történetét meséli el, aki sokáig volt kénytelen száműzetésben élni, hogy végül hűséges testőreivel visszatérjen, és elvegye, ami jogosan jár neki. Fekete mágiával, rejtélyekkel és akciódús jelenetekkel teli történet, amire már Hollywood is lecsapott: várhatóan Emma Watson lesz a készülő film főszereplője és egyben producere is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tear királynője – részletes elemzés (spoiler)

A tizenkilenc éves Kelsea Glynn pontosan olyan, mint a többi hasonló korú lány: engedetlen, meg van győződve a saját igazáról és mindig mindent jobban tud az idősebbeknél. De tőlük eltérően ő éppen egy királyságot készül megörökölni: egy királyságot, ami korrupt, romlott és veszélyes. Vagy a legrettegettebb uralkodójává válik, vagy már az első héten orgyilkosok áldozata lesz – minden rajta múlik, és azon, hogy milyen döntéseket képes meghozni.

Erika Johansen regénye klasszikus fantasy elemekből építkezik, de nem szégyell sokszor kegyetlen és erőszakos lenni: a Tear királynője egy fiatal lány történetét meséli el, aki sokáig volt kénytelen száműzetésben élni, hogy végül hűséges testőreivel visszatérjen, és elvegye, ami jogosan jár neki. Fekete mágiával, rejtélyekkel és akciódús jelenetekkel teli történet, amire már Hollywood is lecsapott: várhatóan Emma Watson lesz a készülő film főszereplője és egyben producere is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A dombok halvány képe

Két távoli világ: a II. világháború után lassan újjáéledő, magára találó Japán és a közelmúlt Angliája. Ecuko mindkét világ részese. Előbbiben első gyermekével várandós, ami a boldog jövő ígéretét hordozza, és legalább annyi fenyegetést is. De ezer szál köti a múlthoz, a hagyományos japán élethez, ahol a férfi, az apa, a férj szava az úr. Utóbbiban – harmincegynéhány évvel később – Ecuko egy családi tragédiát követően már tudja, mit tartogatott számára a jövő: az ígéreteket vagy a fenyegetéseket váltotta-e be.
A szűkszavúan, visszafogott stílusban elbeszélt, mégis a történelem és a lélek mélységeit feltáró történet két szálon játszódik: Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segít neki a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. Ishiguro feltár, de nem elemez. Az olvasóra bízza, mit érez és mit fejt meg a fojtott légkörből, a szereplők álmaiból, kisszerű és töredékes párbeszédeiből. Nincs kimondva szinte semmi, csak halványan sejlenek fel az árnyak: az erőskezű apa, akinek tekintélyéből már alig maradt valami, a tiszteletet, sőt szolgai alázatot követelő férj, a gazdag család maradéka és a nevelés felelőssége elől egy semmirekellő amerikai ígéreteibe menekülő barátnő, a sérült kislány – a háború pusztítását túlélt városnegyedek, emberek körvonalai. Halvány látkép, de az olvasóban örökre megmarad.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Képregény

Bill Watterson: Kázmér és Huba

A magyar képregény elnevezés először 1938-ban bukkant fel a Képes Regények sorozat kapcsán. Ezek a zsebkönyvek amerikai krimi és akció képregények alaposan átszerkesztett változatait tartalmazták: a szövegbuborékokat kitörölték, a narrátori szöveget kiegészítették, a képanyagot megvágták, átszerkesztették, míg végül az eredmény egy illusztrált regény lett. Miután ezeknek végül nem volt sok közük a képregényhez, így ez nem tekinthető a “képregény” szó közvetlen eredetének. Ez az összetett szó legközelebb 1948-ra válik általánosan elterjedtté és jelentése is megegyezik a maival. Miután az adaptációs képregények 1955-től válnak Magyarországon egyeduralkodóvá, így téves a feltételezés, miszerint a képregény szavunk regények adaptációra utalna. Ennek ellenére a magyar nem az egyetlen nyelv, amely a regény szóból származtatja a képregényt, ott az angol Graphic Novel kifejezés is.

Angolul a képregényt általánosságban comics-nak nevezik, ez annyit tesz: vicces, hiszen a korai amerikai képtörténetek az egyszerű humorra építettek. Az amerikai képregénynek két tipikus fajtája van. Az első az úgynevezett képsor, általában három-öt képből álló, csattanóval végződő történet: ez a comic strip (vicces csík), ami napilapok rovataiban, vagy tipikusan vasárnapi mellékleteiben jelenik meg. Ennek magyar megfelelőjeként gyakran a képsor elnevezést alkalmazzuk. A másik a comic book (képregény könyv), önálló, általában húsz-harminc oldalas füzetben megjelenő történet. A harmadik pedig a graphic novel (képes regény) amelyben általában még nagyobb hangsúlyt fektetnek a képekre: nagyobbak, több technikával készülnek, hosszabb terjedelmű.
Az európai képregény kezdetben heti vagy havi rendszerességű magazinokban jelent meg, amelyek egyszerre több figura történeteit is bemutatták néhány oldalon. Az ötvenes évektől egyre népszerűbbé vált az album-formátum: az általában negyven-hatvan oldalon, gyakran keményfedelű kiadásban egyetlen figura kalandjait bemutató könyvek. A legnagyobb „képregénytermelő” országokban használt nevek gyakran specifikusan az adott ország képregényeire vonatkoznak. A francia képregény neve bande dessinée vagy röviden BD (rajzolt csík), a hollandé stripverhaal (csíktörténet), az olaszé fumetti (füstöcske, ez a szóbuborékokra utal), a spanyolé tebeo (az első spanyol képregényújság, a TBO címéből) vagy historieta (történetecske).

Története

Traianus-oszlop, Róma

Először is fontos megjegyezni, hogy a képregény származása és kialakulása napjainkig nagyon vitatott. A kérdés megfejtésekor valaki a történetek kialakulására fekteti a hangsúlyt, míg mások a megjelenítés fejlődését és alakítását részesítik előnyben. Legtöbben úgy gondolják, hogy az őskori barlangokban felfedezett rajzok egymás mellé helyezve már történetet mesélnek el, ahogyan az ókori birodalmakban is, Egyiptomban és Rómában a falfestményeken. Ezek valamennyire már közelebb álltak a képregényekhez, mint például Traianus római császár oszlopa, ami a legismertebb fennmaradt ilyen tárgy. Az oszlop domborművei egy történetet illusztráltak, azonban csak a képeket látva nem értettük volna meg az eseményeket. A középkori vallásos történeteket Indiában, Tibetben és Kínában egy-egy képsorozat segítségével örökítették meg, hiszen a képek az írástudatlanok számára igen hasznosak voltak, mivel ezek segítségével sokkal érthetőbbé váltak a történetek. Középkori kódexekben találtak már olyan képeket, ahol az egyes alakok szájához szalagszerű feliratok vezettek, ezek lehettek a szövegbuborékok előfutárai.
A XVII-XVIII. meghozta a könyvnyomtatás elterjedését, ami az első lehetőséget szolgáltathatta a képekkel illusztrált írások elterjedésére is, vagyis megnyílt a karikatúrák és a grafikák terjesztéséhez az út. Francis Barlow műve, ami 1682 körül készült, az első képregénynek mondható műalkotás, ezt követték William Hogarth történetei száz évvel később, melyek inkább karikatúraszerű, kéjenc történetek voltak. A kor fontosabb alkotói között szerepel még Thomas Rowlandson, aki 1782-es munkájában a politikát gúnyolta ki. Munkássága nemcsak a képsorozatokat népszerűsítette, hanem az elbeszélőmódot is megújította.

A svájci karikaturista, Rodolphe Töpffer kulcsszereplő a képregény történetében. Művei Európa- és Amerika-szerte megjelentek és piacot teremtettek a hasonló munkák előtt. Első rajzregényét, a Les Amours de Monsieur Vieux-Bois1827-ben adta ki, majd másfél évtizeden belül ezt még hat könyv követte. Töpffert tartják a képregényalbum feltalálójának, mert minden munkája hosszabb lélegzetvételű. Könnyed rajzaival a társadalmi szokásokat, a politikát, a tudósokat karikírozta. Munkáiban a hangsúly már egyértelműen a rajzokon van, a szöveg csak kiegészíti, összekapcsolja azokat. Ernst Gombrich megállapítása szerint Töpffer új művészete engedte, hogy a hézagokat a közönség töltse ki saját képzeletével.
Maga Töpffer írja 1845-ben megjelent Arculattanulmány (Essai de physiogonomie) című esszéjében: „Mert attól eltekintve, hogy sokkal több ember tud látni, mint olvasni, a képirodalom különösen a gyerekekhez, a tömegekhez szól, a publikumnak ahhoz a részéhez, amelyet nagyon könnyű megrontani, és amelyet bizony kívánatos lenne fölemelni. A képirodalom kettős előnyével, – sokkal tömörebb és viszonylag sokkal világosabb, ha különben azonosak a feltételek – ki kell, hogy szorítsa az írásos irodalmat, minthogy sokkal életszerűbben, nagyobb számú gondolkodó lényhez fordul. Aki a képirodalom közvetlen módszerét használja, minden versenyben fölényben van azokkal szemben, akik fejezetekben beszélnek.” (Kertész Sándor: Szuperhősök Magyarországon, Semic Interprint, 1991.)
A század végén Franciaországban más művészek is követték Töpffert: Georges Colomb alias Christophe, a La Famille Fenouillard (1893) és a Sapeur Camember (1896) szerzője, valamint Nadar, Amédée de Noé alias Cham, Grandville, Gustave Doré és Caran d’Ache.

1832-ben indult Párizsban a Charivari című napilap, Honoré Daumier litográfiáival amelyek később más országok élclapjainak is mintaként szolgáltak. 1841-ben jelent meg Londonban indult a Punch magazin, 1844-ben Münchenben a Fliegende Blätter, majd az Egyesült Államokban a Judge és a Puck.
A Fliegende Blätter volt az első élclap, amely nemcsak karikatúrákat, hanem önálló történeteket bemutató képsorokat is megjelentetett 1859-ben. Készítőjük, Wilhelm Busch tudatosan élt a képregény nyújtotta lehetőségekkel: a gúnyrajzokat helyzetkomikummal, gegekkel kombinálta. Legsikeresebb rajzsorozata, a Max és Móric 1865-ben jelent meg.
1884-ben jelent meg Angliában az Ally Sloper’s Half Holiday, az első képregénymagazin, ami egy állandó figura kalandjait mesélte el.

Valódi korszaka a 20. század elején kezdődött két amerikai sajtómágnás J. Pulitzer és W.R. Hearst vetekedésével, újságaik színes vasárnapi mellékletében. Kezdetben a képregény egy elbeszélés egyszerű illusztrációja volt csupán, de hamarosan sajátos helyet vívott ki magának: a figurák mellett lassacskán feltűntek a nagy fehér körülkerített részek, melyekbe az alakok mondanivalóját helyezték. A képregény kezdetben humoros, de elsősorban változatos témájú alkotásnak bizonyult. A gyermekeknek szánt meséktől kezdve a családi problémákig több történet is lapra került. A két világháború között, sőt a II. világháború után sem tudtak megálljt parancsolni a képek hadának. Milton Caniff írásai rendkívül híressé váltak a korban, s végre nemcsak az amerikai kontinensen, hanem európai országokban is felbukkantak tehetséges alkotók, akik elsősorban a fiataloknak szánták rajzaikat. Brösel képregénye például ellenérzéseit vetette papírra, míg Oroszországban inkább a kulturális és a gazdasági problémák megoldását rejtették a képkockák. Napjainkban a képregény – ilyen megnevezésben – az angol nyelvű országokban fejlődik a leginkább.

(forrás: wikipédia HU, Wikipédia FRTáncsics online újság)

Miért olvasok – TAG

Vincent van Gogh: The Novel Reader, 1888

Milyen szóval jellemezhetnéd legjobban, hogy milyen típusú olvasó vagy?

Átlagos. Nem olvasok olyan sokat, de nem is keveset. Mindenféle műfajt kipróbáltam már, és mindegyikben találtam nekem tetsző könyvet, a megcsalásról szóló történetek az egyetlenek, amiket nem vagyok hajlandó elolvasni. A célzott korosztály sem számít, mesét ugyanolyan szívesen olvasok, mint krimit. Szeretem az életrajzokat, de az ismeretterjesztő köteteket is, ha nem túl szárazak és érthető a nyelvezete. Kedvenc műfajaim a fantasy, a történelmi krimi és a sima krimi. Nem szeretek félni, úgyhogy kevés thrillert, még kevesebb horrort olvastam. Utálom az elütéseket és a fordítási hibákat, egyre türelmetlenebb vagyok a Mary Sue karakterekkel szemben (túl tökéletes szereplők).

Mi volt az első könyv amibe beleszerettél?

Comtesse de Ségur: Les petites filles modèle. A grófnő meséit eredetileg unokáinak írta, a könyv két főszereplőjét pedig unokáiról, Camille és Madeleine de Malaret-ről mintázta. A trilógia első része (Les malheurs de Sophie) nem tetszett annyira, mert főszereplője sokat rosszalkodik, így rengetegszer megbüntetik, illetve elég szomorú a vége. A második kötet (Les petites filles modèle) a kedvencem lett, mert mintaképeim lett Camille és Madeleine, akik mindig szófogadóak és mindenkihez jók és türelmesek voltak. Szerettem volna olyan lenni mint ők. Nagyon tetszett a harmadik kötet is (Les vacances), mert izgalmas, új világba röpített.

A puha- vagy keménykötésű könyveket szereted jobban?

Általánosságba véve jobban szeretem a keménykötésű könyveket, mert tartósabbak. Magyarországon a puhakötésű könyvek méretben megegyeznek keménykötésű testvéreikkel, a gerinc és a fedlap ezért nehezebben bírja a lapok súlyát. Franciaországban viszont létezik a puhakötésű zsebkönyv formátum, azt nagyon szeretem, rengeteg ilyen könyvem van. Könnyebbek, jobban elférnek a táskámban, vagy bőröndömben, és nem féltem őket annyira, így tökéletes útitársak bármilyen nyaraláskor.

Milyen hatással volt az olvasás a személyiségedre?

Mivel már nagyon régen olvasok, nem tudok előtte-utána összehasonlítást végezni a személyiségemmel, de hiszem, hogy nyitottabbá, elfogadóbbá, türelmesebbé lettem, mintha nem olvastam volna annyit.

Milyen könyveket olvasol, amikor vigaszra vágysz?

Attól függ, hogy miért vágyom vigaszra. Ha csak a szokásos havi nehéz időszakon megyek keresztül, akkor mindenképpen a romantikus-erotikus a nyerő, mert az endorfin segít csökkenteni a fájdalmon. Ha egyéb problémám van, akkor bármi jöhet, ami eltereli a figyelmemet, de nem szomorú, vagy nyomasztó.

Kinek köszönhetően szeretted meg az olvasást?

Anyukámnak és nagymamámnak. Anya olvasott nekünk kis korunkban, ezt látva a nagymamám is úgy döntött, támogatja ezt a jó szokást (pedig ő nem is szeret olvasni). Nagyon jól tették, mert világok ezreihez nyitottak nekem kaput ezáltal.

Milyen lenne álmaid olvasó kuckója?

Ha bármilyen őrült álmot megvalósíthatnék, akkor lenne egy titkos ajtóból nyíló könyvtár szobám, amiben egy kényelmes fotelt és egy babzsákot helyeznék egy kis asztal köré. Plafonig érő könyves polcok mind a három fal mentén és egy hatalmas ablak a negyediken, hogy jó fényes legyen a szoba. Imádnék egy ilyenben olvasni!

Milyen könyv volt leginkább hatással a világról alkotott képedre?

Mivel kiskorom óta olvasok, gondolom, a könyvek többsége valamilyen hatással lehetett rám. Általában azért a családom olyan könyveket választottak, amelyeknek legfőbb üzenete a nyitottság, az elfogadás, a kedvesség fontossága volt, szóval kérdéses, hogy ők vagy valóban a könyvek alakítottak-e engem olyanná, amilyen ma vagyok, hiszen többnyire olyan kötetek kerültek hozzám, amely tükrözte az ő világképüket. Hiszem, hogy az irodalom nyitottságra nevelhet, de mivel engem a családom is ebbe az irányba terelt, valószínűleg a kettőnek volt rám kombinált hatása.
Ha választanom kellene egy könyvet, ami esetleg még egy kicsit nyitottabbá tett, akkor az Becky Albertalli Simon és a Homo sapiens-lobbi című regénye, amit mindenkinek melegen (pun intended) ajánlok.

Forrás: Why I’m a Reader – Lily videója

Kötelező olvasmányok társadalmi szerepe

A gyerekek és a tinédzserek a leginkább befolyásolhatóak, ebben a korban lehet legjobban nyitottságra tanítani az embert. Megvizsgáltam tehát, hogy a gimnáziumi kötelező olvasmányok (emlékeimre és az interneten található információk alapján, illetve nem vettem figyelembe a novellás köteteket) mennyire képesek társadalmunkat a megfelelő irányba vezetni, és a helyzet nem éppen rózsás. Összesen 42 könyvet írtam össze, és még mielőtt részletesebb elemzésbe kezdtem volna azonnal szembetűnt, hogy mindegyiket férfi írta. Ez azért nem szerencsés, mert így csak férfiak szemszögéből ismerkedhetnek a felnőtt világgal, pedig kedvező hatással lehetne az is, ha látnák, egy nő hogyan éli meg ugyanezt. Ez a lányok számára fontos, de a fiúknak is jót tenne, hiszen könnyebben megérthetnék a másik nemet (ez fordítva is igaz, de mint láttuk, férfiak által írt kötelezőből van elég).
Más szempontból is érdekes a probléma. A sikeres Harry Potter sorozat szerzőjét, Joanne Rowlingot például kiadója egykor arra kérte, hogy nemileg semleges nevet válasszon magának: “erre azért volt szükség, mert a férfi olvasók nem csupán Magyarországon, hanem világszerte, így Angliában is igen bizalmatlanok a női szerzők műveivel szemben, vagyis ez egy olyan döntés volt, amellyel a kiadó kifejezetten a férfi olvasóközönség felé kívánt nyitni” (Forrás: HVG.hu). Nem kellemes az, amikor meg kell változtatnod a nevedet, titkolni a nemedet azért, hogy a társadalom esélyt adjon neked, hiszen üzenete az, hogy ne légy önmagad, mert úgy nem lehetsz sikeres.

A kötelező olvasmányok egyoldalúsága azonban itt nem áll meg. A következő érdekes észrevételem az volt, hogy a negyvenkét könyvből harminckettőnek férfi főszereplője van (hatnak női főszereplője, illetve négy olyan regény is van, amelyben férfi és női főszereplő is volt), ez pedig a fent említett példához hasonló problémát vet fel.
Idén olvastam Mary E. Pearson Az árulás szépsége című regényét (ami természetesen nem kötelező olvasmány sem gimnáziumban, sem általános iskolában), és annyira tetszett, hogy újra olvastam az egész trilógiát, illetve folyamatosan ódákat zengtem róla bárkinek, aki hajlandó volt meghallgatni. A 13 éves öcsém érdeklődését felkeltette a lelkesedésem, így megkérdezte, hogy ajánlom-e neki, illetve, hogy miről szól a sorozat. Természetesen rögtön a kezébe nyomtam a kötetet, de amint elhangzott, hogy a főszereplője nő, az öcsém azonnal az asztalra tette a könyvet, mintha valami súlyos fertőző betegséget kaphatna el, ha tovább tartaná a kezében, és teljesen elzárkózott az olvasásától. Hiába magyaráztam, hogy van két férfi főszereplő is, és hogy bizonyos fejezetek az ő szemszögükből íródott, az öcsém nem volt hajlandó elolvasni.
Azzal, hogy a fiúkkal folyamatosan férfiak által írt regényekben férfi főszereplők kalandjait olvastatunk beléjük neveljük azt, hogy ez az érdekes, a normális, ez való nekik. Saját tapasztalatom és ismerőseim olvasási szokásaiból (ami természetesen nem reprezentatív megfigyelés) azt a következtetést vontam le, hogy a lányokat/nőket viszont sokkal kevésbé zavarja az, ha férfi főszereplőről kell olvasniuk, kevésbé érdekli őket a szerző neme. Ennek oka valószínűleg pont az, hogy fiatal korukban a kötelező olvasmányokon keresztül arra neveltek minket, hogy rendben van, normális, ha egy lány férfiak által írt, férfi főszereplőről szóló könyveket olvas. Hogyan is lehetett volna a Harry Potternek vagy a Gyűrűk urának akkora sikere, ha a népesség fele nem lett volna hajlandó elolvasni őket, mert a főszereplő nem nő? Nem beszélve arról, hogy milyen fantasztikus élményből maradtak volna ki, hiszen ezek a történetek a szereplők nemétől függetlenül fantasztikusak.

A magyar kötelező olvasmányok tehát nem segítenek abban, hogy a fiúk nők szemszögéből írt, vagy női főszereplős könyveket olvassanak. A lányoknak sem tesz azonban jót az, ha csak férfiak által ábrázolt női fő- vagy mellékszereplőkkel találkoznak. Nem szólva arról, hogy a mű keletkezésének időpontja miatt a nők ábrázolása gyakran szegényes és egysíkú, hiszen a kötelező olvasmányok többségére jellemző, hogy az antikvitástól az XX. század elejéig jelentek meg, kortárs regényeket nem nagyon olvastatnak a diákokkal.

Ez több szempontból is rányomja bélyegét a műre. Egyrészt a nőket csupán kellékként ábrázolják, a férfiak vágyait és szükségleteit kielégítő, egyszerű lényeknek, akik képtelenek magukról gondoskodni, vagy akik által a főszereplők elérhetnek valamit (pl. gazdagodás). Habár nem kötelező olvasmány, de említenem kell például Jules Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényét, mert ezt olvastam a közelmúltban. A történet arról szól, hogy Phileas Fogg és inasa Passepartout fogadásból világ körüli útra indulnak. Indiába érve a dzsungelben tanúi lesznek egy olyan temetési szertartásnak, amelynek keretében a megözvegyült asszonyt is a férjével együtt égetnék el. Úgy döntenek, hogy megmentik a hölgyet, majd a körülmények miatt úgy adódik, hogy a megmentett hölgy velük marad. A nő legfontosabb személyiségjegyei, hogy gyönyörű, és hogy neveltetése teljesen átformálta azt európai normák szerint. Ez a sor írja le tökéletesen a kor női ideálját: “Mrs. Auda áradozva mondott köszönetet megmentőjének, sok könnyel, kevés beszéddel. Háláját inkább szép szeme tolmácsolta, mint szája.” Az egész regény alatt ritkán szólal meg, és Fogg úr hideg és távolságtartó viselkedése ellenére, a hölgy beleszeret a férfiba. Mi tehát Mrs. Auda szerepe a regényben? Leginkább annyi, hogy ő a bajba jutott hölgy, akinek köszönhetően megmutathatja a szerző, hogy a férfi szereplők milyen bátrak és erősek. Azzal, hogy beleszeret Fogg úrba pedig megerősítheti, hogy a főszereplő bizony megfelel a férfi ideálnak.

A kor amelyben a kötelező olvasmányok többsége íródott más szempontból is hatással van a műre. Nem esik szó például szexuális irányultságokról (kivéve Németh László Iszony című regénye, aminek női főszereplője nem vonzódik a férfiakhoz, de ezzel tönkreteszi magát és a családját is, szóval nem éppen pozitív példa), pedig éppen a középiskolában kezdi a fiatalokat foglalkoztatni ez a kérdés, akkoriban lehetne elfogadtatni velük, hogy ilyen téren is különbözünk, amivel nincs is semmi probléma. Jobbnál jobb ifjúsági regények születnek a témában, mint például Becky Albertalli Simon és a Homo sapiens-lobbi című regénye.

Mindezen túl etnikailag sem változatosak a kötelező olvasmányok, mert mindegyiket európai szerző írta (ha Oroszországot is európai országnak tekintjük), főhősük is mindig európai. Ha pedig a főhős valamilyen oknál fogva “egzotikus” helyekre kerül, akkor csak európai, ráadásul XIX. századi szemüvegen keresztül ismerhetjük meg a helyieket és kultúrájukat. A korábbi Jules Verne példára visszatérve a regényből kiderül, hogy a jó indiai csakis az, amelyik angol neveltetésben részesült, de más klasszikusok esetében is általában szolgálói, legfeljebb tolmács vagy idegenvezető szerepben találkozhatunk velük, legrosszabb esetben pedig barbárokként ábrázolják őket. Hogyan is várhatnánk el, hogy a társadalom megfelelően kezeljen egy menekült válságot, ha életének azon szakaszában, amikor más népekről tanulhatott volna csak azt olvasta, hogy milyen alsóbbrendű, ördögi lények is ők (Robinson Crusoe például először egy mór rabszolgája lesz, később pedig azért szabadít ki foglyokat, hogy azok a szolgái lehessenek, így kerül hozzá Péntek).
Ott van a korábban említett példa is, Jules Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regénye, amiben Mrs. Auda egyik legpozitívabb tulajdonsága az, hogy európai neveltetést kapott, illetve hogy megfelel az európai szépségideálnak: “Mrs. Auda, a bundelkhandi rádzsa özvegye európai fogalmak szerint is kifogástalanul bájos asszony volt. Az angolt igen tisztán beszélte, s a vezető nem túlzott, amikor azt állította, hogy a nevelés egészen átformálta az ifjú párszi hölgyet.

Magyarországon a legfőbb etnikai kisebbséget a cigányok alkotják, erről azonban megint nem olvasnak a fiatalok, pedig fantasztikus gyermekregények íródtak a témában, mint például Halasi Mária Az utolsó padban és Balázs Ágnes Fekete szivárvány című regényei. Ezek például többszörös hátrányt szenvednek, hiszen szerzőik és főszereplőik is nők, témájuk pedig egy etnikai kisebbség beilleszkedése a többségi társadalomban… Nem éppen az iskolákban legnépszerűbb témák ezek, pedig személyes tapasztalatom alapján mondhatom, az ilyen történetek lehetővé teszik, hogy az ember egy regény erejéig a helyükbe képzelhesse magát, amivel pedig nagy hatást lehet elérni.

Persze értem, hogy a kötelező olvasmányoknak az a szerepe, hogy megismertesse a gyerekekkel a magyar/európai klasszikusokat, hogy így jobban megismerhessék saját kultúrájukat. Az aktuális kötelező olvasmányok arra is tökéletesek, hogy szemléltessék a diákokkal, hogy a történelem során hogyan is változott az emberek gondolkodásmódja, ez hogyan illeszthető a történelmi eseményekhez stb. Ezekre amúgy irodalom órán csak ritkán tértünk ki, pedig tökéletes volna arra, hogy kontrasztba állítsuk a modern értékekkel, és így éreztessük például azt, hogyan változott meg a nők és férfiak társadalmi szerepe, a kisebbségekhez való hozzáállásunk, a nemi identitás kérdése mikor és miért vált problémássá. Ha ezekről is esne szó, sokkal kevésbé volna károsak a társadalomra ezek az olvasmányok.
Nem állítom tehát, hogy nem kellene a klasszikusokat elolvastatni a gyerekekkel. Értem azt is, hogy nincs idő további könyvek részletes tanulmányozására az irodalom órák keretében. De mi lenne például, ha az ajánlott olvasmányok között szerepelnének változatosabb művek is? Esetleg jegyüket azzal is javíthatnák a diákok, hogy egy ilyen könyvet elolvasnak, majd bemutatják az osztálynak. Biztosan lenne megoldás arra, hogy változatosabb olvasásra, ezáltal pedig nyitottságra neveljük a következő nemzedékeket, de tény, hogy csak akkor érhetjük el ezt a célt, hogyha komolyan vesszük a problémát, és energiát nem kímélve próbáljuk kidolgozni a megfelelő módszert annak megoldására.